Ingatlan bérbeadásának alapvető szabályai

 

Amit a bérleti szerződésben nem szabályozunk, nem írunk le szerződésben, azokban a kérdésekben a Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény) és a Lakásbérleti törvény (1193. évi LXXVIII. törvény) lesz az irányadó.

 

Alapfogalmak:

 

Bérlőtárs – Társbérlő

Bérlőtárs: Ha a lakást több bérlő együttesen bérli, akkor bérlőtársi jogviszonyról beszélhetünk. A bérlőtársak jogai és kötelezettségei a belső jogviszonyukban egyenlőek. A jogok egyenlősége azt jelenti, hogy a bérlőtársak a lakást, a lakásberendezéseket és a lakáshoz tartozó helyiségeket közösen egyidejűleg és egyformán használhatják, annak esetleges hasznaiból egyenlően részesülnek. A bérlőtárs a lakásba más személyt a bérlőtárs írásbeli hozzájárulásával fogadhat be (kivéve a kiskorú gyermekét, valamint a befogadott gyermekének az együttlakás ideje alatt született gyermekét, őket a másik bérlőtárs hozzájárulása nélkül is). A bérlőtársaknak azonban vannak olyan jogaik, amelyeket csak együtt gyakorolhatnak. Ilyen együttesen gyakorolható jog a lakáscsere-szerződés megkötése, a lakásbérleti szerződés megszüntetése, albérlő befogadása, vagy a lakás átalakítása, korszerűsítése.

Ha a bérbeadó a lakásbérleti szerződést felmondja, a felmondás csak akkor terjed ki valamennyi bérlőtársra, ha a felmondási ok velük szemben is megvalósult és a bérbeadó a felmondást valamennyi bérlőtárssal közölte.

A bérlőtársaknak nem csak a jogai, hanem a lakásbérleti jogviszonyból eredő kötelességei (pl. lakbérfizetés, karbantartás, rendeltetésszerű lakáshasználat, tartózkodás a bérlőtársak, egyéb ingatlanok bérlőinek zavarásától stb.) is egyenlőek egymással szemben, vagyis a belső jogviszonyukban.

Társbérlet: Társbérleti jogviszonyról akkor beszélhetünk, ha a (társ)bérlő a lakásnak egy vagy több helyiségét kizárólagosan, a többi helyiséget pedig a többi társbérlővel közösen használhatja. A társbérlő önálló bérlőnek minősül. Ebből megállapítható, a két legfontosabb különbség a társbérlők és a bérlőtársak közt. A bérlőtársak kötelezettsége a bérbeadóval szemben egyetemleges, míg a társbérlő önálló bérlőként csak a saját magatartásáért felel, önállóan köteles helytállni. A bérlőtársak az egész lakást együtt használhatják (főszabályként minden bérlőtárs az egész lakást), míg a társbérlők a lakás egyes részeit kizárólag, míg más részeit a társbérlőkkel közösen használhatják. Tipikusnak mondható egyébként a társbérlet a felsőoktatásban tanuló és lakást bérlő fiatalok körében, amikor a bérbeadó külön-külön, egymástól függetlenül köt bérleti szerződéseket a lakás egyes szobáira, a fürdőszoba, konyha közös használatával.

Bérlő – Albérlő

Albérleti szerződést bérbeadóként kizárólag a lakás bérlője köthet, tehát az albérlő a bérlővel kerül jogviszonyba. Az albérleti szerződést írásba kell foglalni.

Ha a szerződésben a bérbeadó az ingatlan albérletbe adásához hozzájárul, akkor a bérlő az albérlő magatartásáért úgy felel, mintha az ingatlant maga használta volna. Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó hozzájárulása nélkül adja albérletbe, azokért a károkért is felel, amelyek e nélkül nem következtek volna be.

Az albérleti jogviszony járulékos jellegű, ezért a bérbe adott lakást önálló jogcímen használó bérlő bérleti jogviszonyának megszűntével, azzal egy időben az albérleti jogviszony is automatikusan megszűnik. Ebből az következik, hogy az albérlő a bérlet megszűnésével egyidejűleg köteles az ingatlant a bérlőnek visszaadni. Ellenkező esetben jogcím nélküli lakáshasználóvá válik és használati díj fizetésére lesz köteles.

Az albérlő az ingatlant csak a bérlő kifejezett kérésére bocsáthatja a bérbeadó birtokába. Ennek oka, hogy a bérbeadó és az albérlő közt semmilyen jogviszony nincs, és a bérlő illetve a bérbeadó közt a bérleti jogviszony megszűnésével kapcsolatos vitában a bérbeadó nem foglalhat állást. Ha a bérlő az albérlőtől nem veszi át az ingatlant, akkor azt a bérbeadónak kell visszaadni, vagy amennyiben a bérbeadó használati jogcíme is kérdéses, le kell azt zárni és az őrzéséről a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell gondoskodnia az albérlőnek, használni azonban semmiképpen sem szabad a lakást.

 

 

Határozott / Határozatlan idejű szerződés

 

A fő különbség a kettő között a szerződés megszüntetésénél jelenik meg.

A határozott időtartamra létrehozott bérleti jogviszonyt a szerződés vagy a törvény eltérő rendelkezése hiányában rendes felmondással megszüntetni nem lehet. Ilyenkor csak szerződésszegés esetén van lehetőség felmondani a szerződést azonnali hatállyal (pl. a bérleti díj nemfizetése). Az új Ptk. a határozott időre szóló bérlet esetén is rendes felmondási jogot biztosít a szerződő felek számára, amennyiben a felek ekként állapodnak meg. Vegyünk egy életszerű példát: ha határozott idejű bérleti szerződést kötök és nincs benne a rendes felmondás joga, és pl. az 1 év határozott időre kötött bérleti szerződést fel kell mondanom a 3. hónapban, mert mondjuk egy másik városban kaptam munkalehetőséget (és nincs más szerződésszegési ok a felmondásra), akkor a hátralévő 9 hónapi bérleti díjat akkor is fizetnem kell, ha elköltözöm. A határozott időre kötött bérleti szerződés éppen azért határozott idejű, hogy ne lehessen könnyen “kiszállni belőle”. A bérlőt arra biztosítja, hogy a határozott időre van egy bérleménye, a bérbeadót pedig arra, hogy van fix bérlője, aki fix ideig biztos fizeti a bérleti díjat.

A határozatlan időre kötött bérleti szerződést bármelyik fél rendes felmondással megszüntetheti. A felek a határozatlan időre kötött szerződésben általában abban szoktak megállapodni, hogy a szerződést bármelyik fél rendes felmondással felmondhatja, a felmondási idő 30 nap.

 

A felek jogai és kötelezettségei:

Ezekben a felek állapodnak meg, érdemes kitérni a részletekre is (pl. kisebb vagy nagyobb karbantartási és felújítási kötelezettsége kinek van; háziállat tartása; közös költség és közművek, internet fizetése stb…) Ha ezekben a felek nem állapodnak meg, akkor az alábbi főbb szabályok lépnek életbe:

– A bérbeadó köteles gondoskodni

• az épület karbantartásáról;
• az épület központi berendezéseinek állandó üzemképes állapotáról;
• a közös használatra szolgáló helyiségek állagában, továbbá e helyiségek berendezéseiben keletkezett hibák megszüntetéséről.

– A bérlő az igazolt költségének egy összegben való megtérítését igényelheti a bérbeadótól, ha helyette azonnali beavatkozást igénylő munkát végzett, feltéve, hogy az a másik félnek méltánytalan megterhelést nem okoz.

– A bérlő a lakbért a szerződésben meghatározott összegben és időpontban köteles a bérbeadó részére megfizetni. Ha a felek a lakbérfizetés időpontjában nem állapodtak meg, a bérlő a lakbért havonta előre egy összegben, legkésőbb a hónap 15. napjáig köteles megfizetni.

A bérbeadó felmondhat rendkívüli felmondással, amennyiben a lakbért a megbeszélt határidőre nem kapja meg. Ilyenkor a felmondás előtt köteles a bérlőt tájékoztatni arról, hogy felmondja a szerződést. Ha ezt a bérlő nyolc napon belül nem teljesíti, akkor a bérbeadó további nyolc nap elteltével felmondhatja a szerződést. Azonban a bérleti jogviszony az elmulasztott határnapot követő hónap utolsó napján szűnik meg.

KAUCIÓ

  A gyakorlatban elterjedt megoldás, hogy a bérbeadó a bérlőtől biztosíték (kaució, vagy más néven óvadék) adását követeli, amely a bérlőt terhelő bérleti díj, költség,  és esetleges károkozás fedezetét képezi. Ezt a biztosítékot általában néhány havi bérleti díjnak megfelelő összegben állapítják meg a felek. Új szabály a Ptk.-ban, hogy ha a kaució összege meghaladja a havi bérleti díj háromszorosát, akkor a túlzott mértékű biztosítékot a bérlő kérelmére a bíróság mérsékelheti. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a törvény olyan felső határt alkalmaz, amelyet meghaladó mértékű kaució kikötése érvénytelen lenne. A havi bérleti díj költségtérítés nélkül számított összegének háromszorosában meghatározott limit csak azt a küszöböt jelenti, amelyet meghaladóan a bíróság a biztosíték mértékét mérsékelheti, ha egyébként az eset összes körülményei alapján azt eltúlzottnak tartja. Ebből az is következik, hogy a három havi bérleti díjat meg nem haladó mértékű biztosíték a bíróság által nem mérsékelhető, az ezt meghaladó mértékű biztosíték indokoltságát pedig a bérbeadónak kell alátámasztania.

Kaució felhasználása vagy visszafizetése: Mivel előre megfizetett bérleti díjról beszélünk, ezért bérleti díjat nem fizető bérlő esetén kerül igazán reflektorfénybe. A törvényalkotó itt is prúdens, mert jóhiszeműen azt feltételezi, hogy a bérleti díjat nem fizető bérlő szerződéses kötelezettségből eredő díjakat sem fizethet meg. Igazán akkor lesz forró téma a kaució, ha a lakásbérleti szerződésben az kaució elvesztése a kétoldalú megállapodás része. Ugyanis a kaució el is veszíthető, ha a bérlő szerződésszegő magatartást gyakorol, amiért a bérbeadó a szerződéstől egyoldalúan eláll, azt felmondja. Tudjuk, hogy az esetek döntő többségében a bérlet díj nem fizetése más konfliktusokhoz is vezethet, de önmagában a bérleti díj fizetésének a megtagadása minden más problémának az alapja. A késedelembe, elmaradásba esett bérlő a kauciót a szerződéses kötelezettségeinek teljesítéséig nem is jogosult követelni, mert azok a szerződés megszűnése után sem évülnek el.

Kaució mint bánatpénz: Fontos, hogy ez a lakásbérleti szerződésben egyértelműen rögzítve legyen, mivel a Ptk. 6:213. § (2) bekezdése szerint ezt a jogot a bérbeadó gyakorolhatja és bánatpénzként megtarthatja. A szerződésben rögzített feltételek szerint az kaución felül jogosan követelheti a bérlőtől az elmaradt bérleti díjat és más költségeket. A lakásbérleti szerződés egyértelmű és precíz megfogalmazása elengedhetetlen, hogy a bérlő is legyen tisztában azzal, hogy milyen kockázatot vállal azzal, ha szembemegy a szerződés szellemével és megtagadja azt. A felmondási jog kizárása semmis a Ptk. 6.213. § (3) szerint, ezért olyan szerződést szegő bérlő, aki semmisnek tekinti a bérbeadó felmondását, nem kell komolyan venni. A jogalkotó tisztában van a rosszhiszemű szerződésszegők első számú hozzáállásával: semmivel sem értenek egyet, mindent vitatnak, ami számukra előnytelen.

Felmondás

 Szerződés időtartama (határozott és határozatlan) az, ami befolyásolja a felmondás jogát, erről már volt szó. Mind a felszólítást, mind pedig a felmondást célszerű írásban, ajánlott, tértivevényes formában postára adni, vagy, ha személyesen adjuk át a felmondást, akkor aláíratni az átvételt a másik féllel. Érdemes a szerződésbe belefoglalni, hogy mit tekintünk olyan súlyú szerződésszegésnek, ami azonnali hatályú felmondásra ad alapot.

“Ha a bérlő a bérfizetésre megállapított időpontig a lakbért nem fizeti meg, a bérbeadó köteles a bérlőt – a következményekre figyelmeztetéssel – a teljesítésre írásban felszólítani. Ha a bérlő a felszólításnak nyolc napon belül nem tesz eleget, a bérbeadó további nyolc napon belül írásban felmondással élhet.  Ekkor a felmondás az elmulasztott határnapot követő hónap utolsó napjára szólhat. A felmondási idő nem lehet rövidebb tizenöt napnál.”

“Ha a bérlő vagy a vele együttlakó személyek magatartása szolgál a felmondás alapjául, a bérbeadó köteles a bérlőt – a következményekre figyelmeztetéssel – a magatartás megszüntetésére vagy megismétlésétől való tartózkodásra a tudomására jutástól számított nyolc napon belül írásban felszólítani. A felmondást az alapjául szolgáló magatartás folytatásától vagy megismétlésétől számított nyolc napon belül írásban kell közölni.”

Mind a felszólítás, mind a felmondás is csak írásban érvényes. Az írásbeliség kapcsán ki kell emelni, hogy az e-mail csak akkor minősül írásbeli okiratnak, ha fokozott biztonságú elektronikus aláírással látták el. Az írásbeliség hiánya önmagában jogszerűtlenné teszi a felmondást!! Szóbeli felmondás alapján a bérleti szerződés nem szűnik meg, mivel a felmondás alakszerűségeinek megsértése miatt a felmondás érvénytelen. Azonban a bérleti szerződésnek a kötelező alakiság mellőzésével történt megszüntetése vagy felbontása is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek egyező akaratából létrejött.

A következetes bírói gyakorlat szerint a lakásbérleti jog felmondása és az azt megelőző felszólítás akkor tekinthető hatályosnak, ha az érdekelt fél tudomására jut, vagy ha azért nem jut a tudomására, mert azt saját hibájából meghiúsítja. Ez utóbbi eset megállapítható, ha a bérlő a postai küldeményt (legyen az felszólítás vagy felmondás) nem veszi át, az nem kereste vagy nem vette át jelzéssel érkezik vissza a feladóhoz.

Értelemszerűen a felmondási idő alatt a feleknek a bérleti jogviszonyból fakadó kötelezettségeiket ugyanúgy teljesíteni kell, mintha a felmondásra nem került volna sor. Ez abban az esetben is így van, ha a felmondásra valamely fél szerződésszegése következtében kerül sor.

 

Felszólítás lakbérfizetésre, felmondás lakbérfizetés elmulasztása miatt:

Ha a bérlő a bérfizetésre megállapított időpontig a lakbért nem fizeti meg, a bérbeadó köteles a bérlőt a következményekre figyelmeztetéssel a teljesítésre írásban felszólítani. A felszólításnak egyértelműnek kell lennie, ki kell belőle derülnie, hogy a bérlő mely fizetési kötelezettségének (lakbér vagy a bérbeadó által nyújtott szolgáltatás díja) nem tett eleget. Azt is világosan tartalmaznia kell a felszólításnak, hogy a fizetés elmaradásának következménye a bérleti szerződés felmondása lesz. A felszólításból tehát a követelés jogcímének és a tartozás pontos összegének, sőt az elmulasztott lakbér összeg(ek) esedékességének is ki kell tűnnie. A nem megfelelő tartalmú, pontatlanul vagy hiányosan megfogalmazott felszólítást követő felmondás jogszerűtlen lesz, az nem alkalmas a bérleti jogviszony megszüntetésére. A bírói gyakorlat nagyon szigorú e tekintetben.

Arra vonatkozóan, hogy a fizetési késedelem beálltát követően milyen időn belül kell a bérbeadónak felszólítást küldeni, nincs semmilyen előírás. A bérbeadó az általános 5 éves vagy a felek által írásban ettől rövidebb vagy hosszabb időtartamban megállapított elévülési időn belül bármikor küldhet fizetési felszólítást. A felszólítás egyúttal meghatározza azt is, hogy a bérbeadó mely szerződésszegésre alapíthatja a felmondását. Ha a bérlőt bérfizetésre szólítja fel, később e felszólítás alapján jogszerűen nem közölhet a bérlővel olyan felmondást, amely más okból, például egyéb lényeges szerződéses kötelezettség megszegése miatt szünteti meg a jogviszonyt. Az ilyen tartalmú felmondás érvénytelen.

A gyakorlatban felmerült az a kérdés, hogy jogszerűtlen-e a felmondás, ha a 8 napnál rövidebb vagy hosszabb póthatáridőt ad a bérbeadó a bérlőnek a fizetésre? Az ítélkezési gyakorlat szerint lakásbérlet esetében 8 napnál rövidebb határidő nem tűzhető a bérfizetésre, de hosszabb igen. Helyiségbérlet esetében természetesen e körben is érvényesül a felek szerződéses szabadsága.

Ha a bérlő nyolc napon belül (vagy a bérbeadó által szabott ettől hosszabb határidőn belül) nem egyenlíti ki a tartozását, a bérbeadó további nyolc napon belül írásban felmondással élhet. A felmondásra előírt nyolc napos határidő akkor indul, amikor a fizetési felszólításban írt fizetési határidő letelik.

 

Felszólítás jogellenes magatartás megszüntetésére és felmondás erre alapozva:

Ha a bérlő vagy a vele együtt lakó személyek magatartása ad okot a felmondásra, a bérbeadó köteles a bérlőt – a következményekre figyelmeztetéssel – a magatartás megszüntetésére vagy megismétlésétől való tartózkodásra írásban felszólítani.

A felszólításnak a tudomásra jutástól számított nyolc napon belül meg kell történnie. Ha a bérbeadó a tudomásra jutástól számított nyolc napon belül nem él a felszólítás lehetőségével, később e magatartásra hivatkozással jogszerűen már nem mondhatja fel a bérleti szerződést. Értelemszerűen a felszólításnak ez esetben is pontosnak és egyértelműnek kell lennie, abból ki kell derülnie, hogy a bérbeadó mely magatartást tart jogellenesnek, és a bérlőnek illetve a vele együttlakó személyeknek mit kell tennie, hogy a jogszerű állapot helyreálljon. Azt is világosan a bérlő tudomására kell hozni, hogy nemteljesítés esetén a bérbeadó felmondással élhet.

Ha bérlő a felszólításnak nem tesz eleget, a jogellenes magatartást folytatja vagy megismétli az ettől számított nyolc napon belül a bérbeadó írásban felmondhat. Arra vonatkozóan nem tartalmaz előírást a Lakás tv., hogy milyen hosszú legyen a felmondási idő illetve, hogy a felmondásnak mikorra kell szólnia. A felmondás akár azonnali hatályú is lehet, ha annak alapja a bérlő vagy a vele együttlakó személyek magatartása.

 

A bérlő magatartásával megvalósított szerződésszegésre alapított rendkívüli felmondás:

Ha a bérlő vagy a vele együtt lakó személy a bérbeadóval vagy a szomszédokkal szemben az együttélés követelményeivel kirívóan ellentétes magatartást tanúsít, vagy a lakást vagy a közös használatra szolgáló területet nem rendeltetésszerűen vagy nem szerződésszerűen használja, a bérbeadó a bérleti szerződést csak a következő hónap utolsó napjára mondhatja fel és csak akkor, ha a szerződésszegő magatartás abbahagyására irányuló felszólítása eredménytelen volt, vagy ha a kifogásolt magatartás olyan súlyos, hogy a szerződés fenntartása a bérbeadótól nem várható el. Ilyen esetben a felmondást a tudomásszerzéstől számított nyolc napon belül kell közölni. Ha a bérbeadó elmulasztja a közlésre és a felmondásra előírt határidőket, akkor e jogcímen nem mondhat fel, így törvényi rendelkezésre alapított felmondással kizárólag határozatlan időre kötött szerződés alapján élhet.

Ugyanakkor, ha a bérlőnek a rendkívüli felmondásra okot adó magatartása folyamatos,a felmondás nyolc napon belül való közlésére irányuló kötelezettség nem hozhatja a bérbeadót határozott idejű bérleti jogviszony esetén sem abba a helyzetbe, hogy a bérlő szerződésszegését a jövőben tűrni köteles. Ezért, ha a bérlőnek a rendkívüli felmondást megalapozó magatartása folyamatos, akkor a felmondás közlésére irányadó határidő a magatartás megszűnését követő nyolcadik napon kell, hogy lejárjon.

Ellentmondásos a felmondási idő törvényi meghatározása? IGEN!

Sokan nem értik, hogy mit jelent az, hogy “a felmondás az elmulasztott határnapot követő hónap utolsó napjára szólhat. A felmondási idő nem lehet rövidebb tizenöt napnál”

Valóban furcsa ez a megfogalmazás, mert „duplán” szabályoz. Tizenöt napos felmondási időt ír elő, ugyanakkor a jogviszony megszűnését a közlés hónapját követő hónap utolsó napjával állapítja meg. Azért ellentmondásos, mert a törvény a tizenöt napos felmondási idővel valójában nem teszi lehetővé a bérleti jogviszony megszűnését, hiszen azt csak az azt a következő hónap utolsó napjára teszi, ami egész biztosan több tizenöt napnál.

 

Törvényes zálogjog

A Ptk. zálogjogot biztosít a bérbeadó javára a bérlőnek a bérleménybe bevitt dolgain ingatlan bérbeadása esetén. A zálogjog a bérlő bérletidíj-tartozásán túlmenően a bérletidíj-tartozás késedelmi kamatának és egyéb járulékainak, a bérlő által elvállalt közterheknek és azok járulékainak, továbbá a bérlettel szorosan összefüggő kiadásoknak (különösen a közüzemi szolgáltatások díjainak) fedezetéül is szolgál. A bérbeadó törvényes zálogjoga azonban nem terjed ki a bérlettel szoros összefüggésben nem álló további követelésekre még akkor sem, ha azok a bérleti szerződés megszegéséből erednek. Így a törvényes zálogjog nem szolgál fedezetül a bérbeadónak a bérlővel szembeni kártérítési vagy egyéb igényére.

A bérbeadót megillető zálogjog természeténél fogva kézizálog, ezért csak addig érvényesül, amíg a zálogtárgyak a bérlemény területén vagy ahhoz tartozó helyen vannak. Ha azokat onnan elszállítják, a zálogjog megszűnik, ha a bérbeadó nem indít késedelem nélkül birtokvédelmi eljárást. Ezzel összhangban biztosítja a Ptk. a bérbeadónak azt a jogot, hogy a törvényes zálogjoggal terhelt dolgok elszállítását – a birtokvédelem eszközeivel – megakadályozza, vagy azoknak a bérlő költségén való visszaszállítását követelje, szintén a birtokvédelem eszközeivel. Ha a dolgokat a bérlő vagy harmadik személy elszállította, azok visszaszállításával kerül csak a bérbeadó újra abba a helyzetbe, hogy zálogjogát érvényesítse.